Rólunk

Történelem

Báta

A települést már a pécsváradi apátság 1015. évi hamis privilégiumlevele említi Bátatő néven. 1093-ban Szent László király alapított itt bencés apátságot, állítólag a környéken élő besenyők megtérítésére. A 13. század végén az apátság királyi kegyuraság helyett magán kegyúr alá került, s a 14. században különösen a Becsei családdal vívott súlyos birtokpereiről maradt fenn szép számos oklevél. Egy 1403. évi először beszél a bátai apátság Báta nevű birtokáról, ahol az apát tisztjei és nemes jobbágyai is éltek. Dózsa György felkelésében az alföldi városok polgáraival együtt vettek részt a bátaiak is. Baja után (572 forint 40 dénár) Bátától (519 forint 93 dénár) követeltek legtöbb kártérítést a parasztsereg elkövetett hatalmas károkozásai miatt. A törökök 1529-ben égették fel először, 1539-ben pedig véglegesen elpusztították.

1545-ben a török összeírta a Tolnához tartozó dunai kikötők jövedelmeit, itt Báta város jövedelme 24 777 akcséval szerepel, ebből vámjövedelem 14 274, 82 ház után fejadó 50 akcséval, 4100, hal fele 2886, hal tized 2400, kapuadó 2259 akcse volt. 1559-ben, amikor Decs, Nyék és Bátaszék üresen állott, Bátán 12 , Pilisen 6 adózó portát írtak össze. A bátai apátságot az 1680-as években Jány János udvari tanácsos kapja meg Lipót császártól, tehát nem pap, – a pilisiek, decsiek, bátaiak nem az udvari tanácsosnak, hanem testvérének, Jány Ferenc szerémi püspöknek, csornai prépostnak küldik panaszos és könyörgő leveleiket, bár Jány Ferenc csak 1688-ban kapja meg a bátai javadalmat.

Az 1711-es összeíráson 75 jobbágy- és 6 zsellér családfőt neveztek meg. 1741-ben szentelték fel a katolikus templomot. Nem sokkal ezután nyitották meg az első református gyülekezeti házat. Az 1848-49-es szabadságharc idején a császári seregek ismét porig égetik a települést, de a lakosság szerencsésen megmenekül és újjáépíti a falut. Az 1901-es népszámlálás szerint már 4119-en éltek Bátán. Az egykori apátság helyén 1939-ben épül fel a Szent Vér temploma.